A kürtőskalács története

A kürtőskalács, egy jellegzetes erdélyi specialítás, a Székelyföld nemzeti süteménye, melyet a régi időkben esküvők, egyházi ünnepek, keresztelők és vendégek fogadásakor készítették, mely hagyomány napjainkban is él.

A kürtőskaláccsal kapcsolatban máig is sok vita kering, hogy valójában kürtös kalácsról vagy kürtőskalácsról van-e szó, ha a fenti süteményt emlegetik.

Némelyek úgy tartják, hogy a kürtös kalács elnevezés a találóbb, mert ez a sütemény a honfoglaláskori időkig vezethető vissza, ugyanis a portyázó magyarok, ha lisztet és tojást zsákmányoltak, tésztát gyúrtak belőle, majd ezt kürtjeikre csavarva megsütötték a tábortűznél. Mások pedig úgy vélik, hogy a kürtőskalácsnak semmi köze a honfoglaló magyarokhoz, mivel ezt a süteményt csak akkor készítették, amikor már megtelepedtek és stabil konyhával rendelkeztek.

Egy másik elmélet szerint a kürtőskalács a kályhacsőről kapta a nevét, hiszen Székelyföldön a kályhacsövet kürtőcsőnek nevezik, a kürtőskalács sütőfa nagysága és átmérője is erre utal. A leleményes székely a keményfa parazsát, amit a főzéshez és melegedéshez használt, még valamire fel akarta használni, ezért az izzó parazsat kivették a kályha tetejére, vagy a kemence elé, és ott a parázs fölött forgatva sütötték meg e finomságot.

A kürtőskalácsról Orbán Balázs: a Székelyföld leírása című írásában már említést tesz.
(1868)

A kürtőskalács eredetéről több hiedelem és monda járja a világot. Természetesen mi azt valljuk magunkénak, amelyik hozzánk a legközelebb áll. Ez a tatár-járáshoz kötődik: "A tatár seregek közeledtére a kezdeti ellenállások után, Székelyföld lakossága jobbnak látta elmenekülni.Voltak akik a hegyekbe menekültek, mások pedig a Budvár és a Rez barlangjaiban leltek menedéket. A tatárok pedig, hogy sem megtámadni, sem kicsalogatni nem tudták a biztos és megközelíthetetlen búvóhelyen levőket, elhatározták, hogy kiéheztetik a székelyeket. Ez így ment hosszú ideig, amíg egyszer csak a tatároknak és a székelyeknek is elfogyott az ennivalójuk. Ekkor egy okos székely asszony összekaparta a maradék lisztet, hamuval összekeverte, és hatalmas kalácsokat sütött, amelyeket dorongra vagy magas póznákra húztak és felmutatták a tatároknak: "Nézzétek mi itt milyen jól élünk, míg ti pedig éheztek." A tatárok akik, már alig bírták az éhezést, bosszúsan elvonultak."

forrás: mek.oszk.hu

Ez időtől nevezik a kürtőskalácsot dorongfánknak, mint ahogyan a régi receptes könyvekben ezalatt az elnevezés alatt található.

Egy szó mint száz nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik történet áll közelebb a valósághoz, éppen ezért aki nem hiszi járjon utána.